 |
Gabriella és Gábor |
 |
Kedves Timea,
Karácsony előtt készültem neked írni, de a nagy év végi hajtásban nem sikerült időt szakítanom a levélre, pedig szerettem volna történetünkkel biztatni a többieket.
Ha karácsonyra nem is ad egy kis biztatást, talán az újévben, mint újévi lendület lehet, hiszen, aki egyedül van, biztos egyik kívánsága, hogy találkozzon valakivel, aki hasonlít ahhoz a valakihez, akit az oldalaidon megfogalmazott. Vagy teljesen másmilyen, és pont ettől nagyon érdekes emberrel, akivel és aki által új oldalról ismeri meg magát és a világot.
Én félve és félszegen hívtalak fel először, mint gondolom többen is, aki bekopogtat hozzád. Furcsa érzés, így párt találni.
Még sosem próbáltam ilyen formán megismerni valakit, bíztam a spontán dolgokban, ami eddig működött is. Egyik este mégis elhatároztam, hogy kipróbálom, vesztenivalóm nem volt.
Nem is gondoltam volna, de az első férfi, aki felhívott az irodán keresztül, nagyon vidám volt és érdekes és nyoma sem volt annak az erőltetés érzésnek, ami ellenérzésként bennem volt előtte az ilyen ismerkedéssel kapcsolatban.
Az első találkozás előtt sokszor beszéltünk telefonon igen hosszasan, pedig ez elég nehéz tud lenni egy ismeretlen emberrel, de lehet, hogy pont ez volt az érdekes. Így, amikor végül találkoztunk, úgy éreztük, mintha már nem lennénk teljesen idegenek egymásnak.
És ami a legszebb az egészben, a spontenaitásról sem kell lemondani, hiszen egy izgalmas emberrel sodort össze a sors a Te terelő kezeid segítségével és ez a kaland már több, mint hat hónapja tart! Tudom, nem írtam túl sokat, de szerintem igaz, hogy a kevés néha több.
Megtenni az irodád felé az első lépést nehéz, de utána magával ragad a várakozás és az ismeretlen rejtélye.
Boldog új évet és köszönöm a támogatást, biztatást és a jó választásodat!
2009. 01. 06. Gabriella |
