Kedves Társkeresők!
Az ünnepek előtt, az első benyomásról írtam. Ahhoz, hogy az első benyomás minél kevésbé vigyen félre bennünket, kell, hogy legyen ismeretünk arról, hogyan látják ugyanazt a férfiak és hogyan a nők.
Általában a férfi összpontosítottabban figyel, így ilyen képet is lát; a nő kiterjesztettebben figyel, így egyszerre több (3-4-5…) képet lát; s mindkét látásmód helyes.
A férfitudatosság sorban, és mélyen figyeli a dolgokat, a női tudatosság egyszerre látja a dolgokat, kevésbé mélyen, ösztönösen, s csak fokozatosan fedezi fel a dolgokat. Ezért különféle viszonyulásukból más ritmusban, más hajlandósággal, és más érdek szerint szemlélik a dolgokat, s ezért másként is élik meg a történéseket.
A női „horizontális”, nyitott szemléletmód a dolgok egymáshoz kapcsolódását-kötődését észleli, így jobban érdekli a kapcsolat, a szerelem, a részvétel, az együttműködés, a kommunikáció, a megérzés, a harmónia. A férfi „vertikális”, fókuszált figyelmével azt érzékeli, hogy a dolgok miképpen állnak össze, hogyan alakul ki a részekből az egész, így őket a logika, az eredményesség, a célok kitűzése és elérése, a hatalom a küzdés és a verseny, valamint a hatékonyság érdekli inkább.
A koncentrált tudatosság (férfi) olyan, mint a középpontja felé forgó spirális mozgás: a nyíl a középpontba talál. A nyitott tudatosság (női) olyan, mintha a spirál a középpontból forogna kifelé: a reflektorfény szórja a sugarát.
A férfi arra koncentrál, hogy minél hatékonyabban, gyorsabban, megfelelő biztonsággal jusson el A-ból B-be. A nő arra (is), hogyan tovább (mit esznek, hol alusznak, milyen ruhába öltözhetnek át stb.). Ha egy férfi belép egy terembe, kiválaszt magának egy helyet, s onnan fokozatosan „felméri a terepet”, a nő már az ajtóból rengeteg mindent meglát, s érzelmeire (esetleg intuíciójára) hallgatva az egész termet befogadja és elfoglalja a kiválasztott helyet. És így van ez minden mással.
Ugye tisztelt uraim, „egy rémálom” egy nővel, – akár a szeretett hölggyel is –, vásárolni menni. Mindent megnéz, megtapogat, felpróbál, és a legtöbbet eszében sincs megvenni. Milyen hiábavalóság!!! És hölgyeim, a legtöbb esetben, Önöknek sincs semmi élményük abban, ha férfival mennek egy bevásárlóközpontba: türelmetlen, ideges, rohan, semmit nem néz meg, sorolhatnám!
Pedig egyszerűen arról szól a dolog, hogy a férfi csak akkor megy vásárolni, illetve bárhova, ha szüksége van valamire, vagy hiányzik valami. Megvásárolja, s azonnal megy tovább. A nő nemcsak a gondol, hanem egyaránt látja a most, illetve a jövőben vásárolandó dolgokat, s azt is, amire vágyik, s mindezt egyszerre. Ehhez pedig idő kell. Közben mérlegel, oszt-szoroz, s ezer olyan gondolata van, amit nincs olyan férfi, aki megértene, s nem is kell megértenie.
Egyszerűen el kell fogadni mindkét nemnek, hogy mások vagyunk. A másság lehet egymásban gyönyörködés, de lehet állandó vita forrása is. A következő levelemben további példákat írok és néhány gyakorlati jó tanácsot is ahhoz, hogy hogyan lehetünk képesek megváltoztatni látásmódunkat azért, hogy megértsük a másik nemet, s hogyan fogadhatjuk el a másságát.
Kellemes síelést és téli mulatságokat kívánok!
tóthmárti |
