Velence, 2008. május
Az evezős túrára péntek kora reggel indult el a társaság. Az utazás zökkenőmentesen és kellemesen telt el, kisebb-nagyobb pihenőkkel megszakítva. A csapat már az út során jól összerázódott, a már ismerős társak tovább mélyítették barátságukat, a többiek pedig könnyedén vették fel vidám stílusukat. Délutánra ért a társaság Velence külvárosába, ahol rövid felfrissülés után Padova felfedezésére indultunk. A helyi járókelők útbaigazítása után kellemes sétával a Szent-Antal bazilikához és az azt körülvevő romantikus szobor, kert, szökőkút együtteshez jutottak.
Az este a bazilika tövében érte a csapatot, egy helyi pizzeriában az utazás első itáliai kulináris élményét is megtapasztaltuk. Bár akadt olyan is, aki megpróbálta elmutogatni a rántott csirke fogalmát, de sajnos a menüben ilyen étel nem szerepelt.
Másnap reggel nagy izgalomban készülődött mindenki, hiszen az evezés napja következett! Napközben volt, aki sétálgatott, vásárolt, gondolázott, kávézott vagy élvezte az olasz konyha ízes ételeit. Este a megadott helyen gyülekezett a kis csapat és különböző "sztriptíz mutatványokkal" szórakoztatta az arra járókat, hiszen az evezéshez kényelmesebb ruhát öltöttünk magunkra. A másnapi felvonulásra készülő magyar csapat gyakorolt, majd a napi edzést követően átengedtek nekünk egy vízi járművet. Ahogy kikötöttek, vezetőjük és néhány segítőtársa oktatást tartott a sárkányhajó evezési trükkjeiről.
Az oktatás nem volt egyszerű, hiszen a meglehetősen oldott hangulatú csapatunk nem igazán vette komolyan az oktató utasításait, de így is szépen siklott a csónkanunk. A csatornákon bebarangoltuk Velencét és megtapasztaltuk az evezés élményét.
„A csónakban senki sem szólal meg” parancs sajnos teljesíthetetlennek bizonyult, nevetéstől volt hangos a kis ladik, sőt a jókedv oly magasra hágott, hogy éneklésbe váltott át. Így a Canal Grande magyar népdaloktól visszhangzott. Az oktató ekkorra már teljesen feladta, hogy kiváló evezősöket faragjon a Duals legénységéből, ő is dalra fakadt, és két társával kitartóan evezve visszavitte a kompániát a kiindulási helyre. Az evezést újabb sztriptíz követte, mindenki lecserélte jobb vagy bal oldalt teljesen vizes ruháit, majd a jó megérdemelt vacsora helyszínének felkutatásába fogtunk. Nagyon jól esett a vacsora, volt, aki a kagylót, volt, aki a lasagne-t részesítette előnyben. A grappe-vel többen is szoros barátságot kötöttek.
Vasárnap reggel ismét az óvárost vettük célba, hogy a Voga Longa felvonuláson résztvevő hajókat megnézzük és drukkolhassunk. A Voga Longa tavaszi felvonulás 32 km-es táv leevezéséből állt, melynek a befejező szakasza a velencei csatornákon vezetett végig. A felvonuláson számtalan hajó vett részt, köztük a tegnapi oktatást tartó vezető néhány sárkányhajója. A csapat minden hajót, hajóst lelkesedéssel üdvözölt és bátorított, kiváltképp a honfitársakat.
Nagyon színes, változatos és bohókás felvonulást láttunk, egyszemélyes kajakostól kezdve 16-20 személyes gondolákig. Volt olyan hajó, amiben csupa nyugdísas evezett, voltak teljesen vegyes életkorú csapatok, sőt csupa hölgyből álló legénységű (vagy "leányságú") nagyobb hajók is.
A felvonulás után ellátogattunk Rómeó és Júlia városába, Veronába. Itt éppen pünkösdi vásár volt a város főterén, így a Colusseumon és a Júlia házon kívül más helyi specialitást is megismerhettünk. A vásárból sok-sok olasz vásárfiával távoztunk, volt keletje a prosutto sonkának, olasz sajtnak és a helyi grappának. Igazán tartalmas, élménydús és vidám utazásban volt részünk!
|
